Szerző Téma: 136 velőállományi konstellációk  (Olvasták 1915 alkalommal)

0 felhasználó és 1 vendég van ebben a témában

Admin

  • Globális moderátor
  • ***
  • Hozzászólások: 1998
136 velőállományi konstellációk
« Dátum: 2010. November 26. - 22:35:45 »
Szerv Atlasz lapkód:   6.3.A.   6.0.A.   4.1.B.   4.1.C.


Nagyobb méretben megtekintéshez kattintson a képre.
Figyelem, ez szerzői jogilag védett tartalom.
Idézéshez, szöveg kimásolásához lásd
Az idézés és hivatkozás szabályait
és a Szerv Atlasz impresszumát.
Köszönjük, hogy erről nem feledkezik meg.

(Ha célirányosan, egyszerűen, jogszerűen
utalni, hivatkozni szeretne erre a tartalomra,
kattinson a jobb egérgombbal a hozzászólás
címsorára, "Hivatkozás címének másolása"
és azt illessze be oda, ahol hivatkozni óhajt.)


Az egyszeres önértékelés letörés, értékelés-zavar-hajlamokat okoz. A kétszeres vagy többszörös önértékelés letörés (csak akkor, ha mindkét agyfélteke velőállománya érintett agyi léziók által), ez komoly és veszélyes mentális önértékelési és értékítéleti zavarokat okoz. Szélsőséges és ellenséges, ellentétes, ártó, kártékony, sőt akár ön- és környezetre veszélyes, ártó, kegyetlenkedő, fosztogató, törtető, erőszakoskodó, zsarnokoskodó, aszociális, pszichopata kényszeres viselkedéseket. Érdekes módon még ezeknek a furcsa elmezavaroknak is van biológiai értelme.

A többszörös önértékelés letörés eltúlzott, öntúlértékeléssel, lealázási kényszerrel jár, ezért azok, akiket egy konstellált bekonstellál, a csoporton belül beindul egy ősi hierarchikus "falka építő" mentális különprogram. Ez egy primitív társadalom üzemeltető biológiai szoftver, egy állatvilágból származó különprogram, ami elkerülhetetlenül bekapcsol, és átveszi az elme irányítását, ha a lélek önértékelése már két vonatkozásban is megtörik. A lélek nem tud megnyilvánulni, előtérbe kerül az állati robotpilóta.

Miért vonzó, az önértékelés-letörésesek számára az, akinek van önértékelése? Mert hajlamosak s saját szűk ségletük kielégít ését remélni tőle, hogy attól az ő önértékelésük is helyreállhat... "Majd ha lesz egy jó munkahelyi pozícióm... Majd ha megfelelő élettársam lesz... Majd ha én is a nagynak a tagja leszek..."

Miért vonzzák az önértékelés-letörésesek az önértékelés-zavaros, önértékelés-túltengéses egyéneket?
Mert nem tudnak különbséget tenni valós, és látszólagos értékek között.

Ha viszont egy önértékelés-letörésre hajlamos (összetört, megtört) ember összeáll egy többszörös önértékelési konfliktussal rendelkező egyénnel, aki ráadásul az elnyomó, lealázó, öntúlértékelő stílusával, lelki terrorjával, kegyetlenkedésével esetleg (még jobban) bekonstellálja, akkor házirobotot, szolgát, droidot csinál belőle.
Ez jól megfigyelhető a rabszolgatartó társadalmakon, a rabszolgatartás megszűnésével a rabszolgáknak csak kis hányada "ment világgá", nagy részük még sokáig a régi gazda szolgálatában maradt egy ideig. Amíg végül elhitték, hogy képesek önállóan megélni, amíg helyreállt az önértékelésük.

Akit megpróbálnak lealázni, és a lealázáson megütközik, az két lehetőség közül választhat. Vagy elhagyja az elnyomó köré alakuló (szélsőséges) falkát, vagy ha nem veszi magát észre, esetleg rágerjed az önértékelési konfliktusokra - és a (konstellált) lealázó, elnyomó súlyosbította állapotát - akkor önkéntelenül is beáll a falkába - "irányba áll". Bekapcsol az állatvilág hierarchia különprogramja, ami ma is megfigyelhető a hangyáktól az elefántokig.

Az elnyomó, vagy az elnyomót alakító személy irányába a megalázott, megerőszakolt személy "szociálisabb" együttérzőbb, kedvezőbb, engedékenyebb, elnézőbb, támogatóbb, konkrétan hűséges alásszolgája lesz. Ezzel szemben viszont mindenki más irányába pedig annál kevésbé támogató, ambivalens sőt élősködő, mások kihasználására hajlamosabb, fosztogatóbb, kegyetlenebb, elnyomóbb, károsabb, "aszociálisabb".
A lényegen nem változtat, hogy az értékítéleti zavar hosszú távon visszásan hat, az illető akár tönkre is te(tet)heti magát.

Érdekes módon az önértékelési konfliktusok, és az ezekből fakadó elmezavarok nem befolyásolják az ember formális, logikai gondolkodás képességét, értelmi intelligenciáját, inkább érzelmi érzéketlenséget okoznak, elfedve azzal saját maguk előtt is a sérelmeket. Mellékhatásként csorbul az ítélő-, értékelő- vagy más néven súlyozóképesség, érzelmi, együttérzési, szociális érzékenység. (Így lesz valaki ártó, közveszélyes).
Több rövidzárlat van az agyában. Akit végképp ellehetetlenítette magát az hajlik az öngyilkosságra, és ebben sincs másokra tekintettel - másokra is veszélyt jelenthet!

Kísérő és árulkodó tünetként, az önértékelés hiányérzet kompenzálásaként megjelenik a hazudozási, átverési, csalási, lopási, sikkasztási kényszer, és a pénzimádat - mivel önkéntelenül is annak túlzásaival próbálják konfliktusukat enyhíteni.
"Mivel én nem hiszem el magamról, ha mások elhiszik rólam, akkor az nekem kielégítő lesz. Ha lesz elég pénzem, ha jó sok ember fél majd tőlem, akkor leszek valaki. akkor leszek valaki" És ezért, ha kell, ölni is képesek egyes szélsőséges lelki sérültek. Terroristák, bankrablók, fosztogatók, stb.

Akinek helyén van az önértékelése, azonnal megérzi, ha meg akarják alázni (tisztességtelenek) vele.

Az akinek kétes az önértékelése, csak azt érzi, hogy "a francba már megint, és még mindig nem tudok mit csinálni..." és - jobb híján - hajlamossá, kényszeressé válik a kegyetlenkedő, zsarnokoskodó, tisztességtelenkedő elnyomóval szembeni behódolásra. Amint észreveszi valaki, hogy meg akarják alázni, azonnal tud(hat)ja, a megalázó el akarja nyomni, és aki el akarja nyomni az nem tisztességes. Vagyis előre sejthető, hogy az elnyomó  többszörös önértékelési elmezavaros károkozó - ergo nem megbízható, ép eszű ember elkerüli nagy ívbe.

Sajnos ez (az önmaga lejáratása utáni szégyen és mások leértékelő hozzáállása) csak tovább súlyozza az ilyen konstelláltak konfliktusait, így jutnak el szépen lassan egyre életidegenebb, eltűrhetetlenebb szélsőségekbe (pl. rasszizmus, fasizmus, fanatizmus, szekták, klánok). Régen az ilyen önértékelés-letörések súlytotta elmezavarosokat "furfangos ravasz észjárással elkövetett kegyetlen bűneikért" elüldözték, kivégezték, megégették máglyán, felakasztották.

Ebből is látszik, mekkora súlya és jelentősége van az önértékelésnek, és milyen szinten megboríthatja az embert.

Ha bármi hiányérzeted van, ragadj meg ezért minden létező módot és lehetőséget, hogy az esetleges önbecsülési csorbát, a realitások és tényekre alapozva mihamarabb helyreállítsd.

Mert azzal visszakapod az isteni természetből fakadó felbecsülési-, értékítéleti-érzékelődet, a belső pontos "súlyozó" iránytűjét - akkor nem lehet átverni - és azzal tetszőlegesen te alakítod az életed irányát.

Mivel az értelmi képességek (feldolgozási, megértési) az önértékelési konfliktusok hatására nem szenvednek kárt, képesek vagyunk, és képesnek kell lennünk a belőle való kilábalásra.

Aki helyreállította az önértékelését, annak helyreáll a (belső és külső) felbecsülési képessége, helyes értékítélete, megérzőképessége. Belülről fogja tudni, hogy mi a tisztességes, és mi a nem tisztességes, a fair, és nem fair...
Akinek helyén van az önértékelése, önálló. Nem rendelődik alá, és nem veti magát alá mások (vélt vagy valós) képességeinek. Az önértékelés stabilizálódásával csökken az egyén megalázhatóságának esélye és maximalizálódik, kiteljesedik a szociális érzékenysége. El tudjuk képzelni ezt a társadalmat? Akkor megvalósítható.

Miért rohan (most) az emberiség a veszte felé? Mert az emberiség önértékelése összeomlott.
Ha ezt helyreállítjuk, talán nem pusztulunk ki... szerintem.

Segítsél benne. Add tovább ennek a topicnak a linkjét!

Admin

  • Globális moderátor
  • ***
  • Hozzászólások: 1998
Re:velőállományi konstellációk
« Válasz #1 Dátum: 2010. November 26. - 22:35:50 »
asd

Admin

  • Globális moderátor
  • ***
  • Hozzászólások: 1998
Re:velőállományi konstellációk
« Válasz #2 Dátum: 2010. November 26. - 22:35:56 »
asd